23.Fejezet
Annyira aggódtam érte!!-Zayn Malik
Cammila szemszöge:
-Zayn!-suttogtam erőtlenül.
-Oh istenem köszönöm!!-nézett az ég felé.
-Mi történt?-kérdeztem még mindig suttogva.
-Elájultál.Az-aztán meg egyszer csak-dadogta de itt elcsuklott a hangja.Erőtlenül megszorongattam a kezét hogy folytassa és egy halvány mosolyt eresztettem meg felé.
-Utána hoztalak fel a karjaimba és egyszerűen egyik pillanatról a másikra már nem lélegeztél.-ejtette ki elképedve a szörnyűségtől és a rémülettől a szavakat.-Én tudod mennyire megijedtem??-kérdezte és csillogott a szeme,ami egyet jelenthet sírt.Még látszottak a sírás halvány nyomai.
-Rázogattalak,szólongattalak,de nem történt semmi.Aztán szájból szájba lélegeztettelek és hirtelen megint egyenletesen kezdted venni a levegőt mintha megint csak ájult lennél.Aztán kinyitottad a szemed és én annyira örültem!-mesélte és egy újabb könnycsepp gyűlt a szemébe de nem engedte lefolyni.Erős akart maradni,és sikerült is neki.
-Én annyira sajnálom!-sajnálkozott.-Tudhattam volna hogy klausztrofóbiás vagy hisz már említetted erre én bezártalak a kocsiba.Majdnem megöltelek érted???-mondta és már annyira sajnáltam szegényt hisz minden áron engem szeretett volna védeni és ő jött ki belőle rosszul.
-Zayn!Semmi baj!-próbáltam nyugtatni de csak még idegesebb lett.
-Még hogy nincs baj?Majdnem meghaltál!!Felfogtad??Halál!!-kezdett el velem ordibálni ami nagyon megrémisztett mert ha el durran az agya akkor ki tudja mikre képes és tudjuk hogy vannak dühkezelési problémái.
-Zayn!-könyörögtem neki.
-Ne haragudj nem akartam hogy félj csak ez az egész annyira uhh...-dühöngött most már nem ordibálva.
-Jól vagyok!-mondtam neki és megpróbáltam felülni amiből az lett hogy szépen visszaestem az ágyba és szédülni kezdtem.
-Neee!-szólt hirtelen.-Maradj az ágyba!-utasított.
-De..-kezdtem volna de félbeszakított.
-Nincs de!
-Én nem fogok egész nap itt feküdni!-mondtam határozottan,majd egy hirtelen lendülettel felálltam,de valamitől olyannyira megszédültem hogy ha Zayn nem kap el akkor biztos hogy elesek.
-Feküdj vissza!-mondta miközben még mindig engem tartott.
-Nem szeretnék!-mondogattam.Értse meg hogy én nem ilyen vagyok!Én nem szeretek egész nap feküdni!Baromi unalmas.-Éhes vagyok!-kezdtem el nyafizni.
-Na gyere!-mondta és elölről felemelt mire én körbekulcsoltam a lábam a derekán.
-Egyedül is tudok járni!-jelentettem ki.
-Igen az előbb be mutattad milyen ügyesen!-kezdett el cukkolni.
-Ne cukkolj!-mondtam és fejemet a vállára hajtottam,és tarkóját kezdtem el simogatni.
Zayn szemszöge:
Hihetetlen ez a lány!Egyszerűen annyira makacs,de mégsem idegesítő.Szeretem.Ki merem jelenteni hogy szeretem.Annyira megijedtem amikor nem kezdett el lélegezni.Mikor nem ébredt fel én annyira rosszul lettem a gondolattól hogy többé nem hallhatom édes nevetését hogy nem érezhetem puha ajkait megőrjített.Nem fogja fel hogy milyen nagy dolog volt ez nem fogja fel a dolgok mélységét.
-Zayn!-mondta erőtlenül utalva arra hogy egyre szorítottam magamhoz.
-Jaj bocsi!-mondtam neki kuncogva majd felültettem a pultra.
-Mit szeretnél enni?-kérdeztem miközben behajoltam a hűtőbe.Nem válaszolt így hátra néztem és ekkor vettem észre hogy a kis sunyi a fenekemet bámulja.
-Te kis perverz!-mondtam majd egy lágy csókot leheltem ajkaira.
Sziasztok!
Rossz hír!Sajnos nem ígérhettem hogy folyamatosan lesz rész mert nagyon el vagyok habozva nincs időm de tényleg folyamatosan próbálok részt hozni!Megértéseteket köszönöm!Komizzni!!
Puszi:Bogii <33