Halál?

22.Fejezet

Szeretlek Apa!-Cammila

Zayn szemszöge:

Te jó ég....Elájult!!

Fogalmam sem volt mit kéne csinálnom állandóan csak az járt a fejemben hogy ez miattam van.Hisz régebben már említette hogy klausztrofóbiája van erre én meg bezártam egy kocsiba...Remek nagyon ügyes vagy Zayn megint elcsesztél mindent.Na jó gondolkodjunk pozitívan! Az lesz a legjobb ha most haza viszem mármint hozzám.Óvatosan felültettem és becsatoltam,adtam neki egy puszit és beindítottam a motort.Az út alatt meg sem mozdult ami eléggé megrémisztett de nem hagytam magam a negatív gondolatok  ellen,most arra kell gondolnom hogy hazaviszem és felébred pozitív gondolatokat kell neki táplálnom.Lehet hogy kicsit tényleg túl reagáltam és nem kellet volna de annyira ideges leszek ha más pasival van ő az enyém.Hirtelen azt vettem észre hogy egyre csak erősebben markolom a kormányt az ujjbegyeim már teljesen elfehéredtek levert a víz.Nem tudom hogy mit tett velem eddig sosem voltam ilyen mindig híres voltam az egy éjszakás kalandjaimról és visszagondolva hogy Camy is annak indult akkor valami furcsát éreztem úgy éreztem nekem kell megvédenem.

Cammila szemszöge:

Mikor az ember ájult nem érez semmit.Egyszerűen csak van.
Nem tudom mi történt csak azt érzem hogy egy réten állok egyedül.Nem érzek nem hallok semmit.Teljesen egyedül vagyok egy sötét réten és a virágok világítanak.Nem volt semmi bajom de féltem.Féltem mert egyedül voltam.Hirtelen megláttam apát.Fogalmam sem volt arról hogy ő mit keres itt.Egyre közelebb jött mikor már pár centiméterre volt tőlem meg akartam ölelni de nem tudtam.Egyszerűen csak át nyúltam rajta.Borzalmas volt.

-Apa mit keresel itt?-kérdeztem suttogva.Nem tudom miért suttogtam,de valamiért nem tudtam hangosabban beszélni.Egy ideig azt hittem nem is fog válaszolni,úgy tűnt mint aki a gondolataiba mered,aztán hirtelen megszólalt.

-Kicsikém neked nem szabadna itt lenned.-mondta és egy halvány mosolyt ejtett meg felém.

-Akkor miért vagyok itt?És miért nem szabad?-kérdeztem értetlenül.Hisz ha nem lehetek itt miért vagyok?Egyébkén sem szeretnék elmenni még csak most jöttem és itt van apa nem szeretnék elmenni tőle.
-Kicsikém azért vagy itt mert elájultál.És mivel ez nem az első alaklom ezért most bármilyen nehéz is kimondanom halott vagy.Annyira túl van terhelve  a szervezeted hogy egy idő után fel adja a szolgálatot.Azért látsz engem mert én is halott vagyok,viszont te még vissza tudsz menni ha sietsz!Én már nem!-magyarázta el és alig akartam hallani a fülemnek  én most halott vagyok?
-De én nem akarok vissza menni veled szeretnék maradni!-erősködtem.
-Nem!Nem szabad!-tiltakozott.-Téged vár Zayn!Ne felesd el!És ne haragudj rá ő csak próbál megvédeni,és nagyon ügyes!Én innen fentről nézlek titeket és ne hagyd veszni!Ez egy remek kapcsolat lesz!Nem véletlen hogy találkoztatok!Ezt vésd az eszedbe!-mondta és közbe mosolygott.
-Rendben!-mondtam miközben könnyeim áztatták a pólóm.
-Na gyerünk drágám menj még mielőtt késő lesz!-sürgetett.
-Apa?
-Igen?-kérdezte kíváncsian.
-Szeretlek!-mondtam neki komolyan.
-Én is szeretlek kicsikém!-mondta és hirtelen halványulni kezdett.Kiabáltam utána de eltűnt.Helyette hirtelen hangokat hallottam.
-Camy!Camy!-szólongatott valaki.Ki szerettem volna nyitni a szemem de az hirtelen ólom nehézségű lett.Bolyongtam az ürességben és csak arra tudtam gondolni hogy látnom kell Zayn!Olyan erősen gondolkodtam hogy sikerült kinyitnom a szememet bár először csak egy nagy homályosságot láttam utána meg láttam őt!

Sziasztok!

Bocsánat hogy csak most írok de tegnap előtt este értem haza akkor már hullafáradt voltam.Tegnap a másik blogba írtam ma meg ide!Tényleg próbálok nagyon igyekezni hogy mindig legyen rész de azért a nyár nekem is nyár és nem biztos hogy mindig lesz rész.Sajnálom!Remélem tetszett a rész!Komizzatok!

Puszi:Bogii